Legyen az vidám, szomorú, melankolikus, pörgős, összebújós, bulizós, testemet mindenhogyan megmozgatom "a ötkerben" hangulatú. Egy szó, mint száz a zene szinte le tudja festeni a hangulatokat.

Hangulatkeltő, vagy hangulatstimuláns?

Rengeteg olyan dolog van a világban, ami meg tudja határozni a hangulatunkat. Legyen az egy esemény, egy történés, vagy egészen banális dolgok, mint időjárás vagy egy előre betervezett program. Vajon tényleg ezek befolyásolják a hangulatunkat, vagy a saját hangulatunk kialakításáért mi vagyunk a felelősek? Ez a témakör nem ennyire egyszerű. Vannak olyan szituációk, amikor már egy alap hangulatban vagyunk, és vannak olyan helyzetek, amikor egyszer csak kialakul, vagy éppen teljesen megváltozik. Sok példát tudnánk felsorolni, hogy mik azok, amik változtatni tudják - vagy legalábbis megpróbálják - a hangulatunkat.

Nagyon érdekes. A fogalmi meghatározás szerint a hangulat egy személyességből fakadó dolog, ami nem annyira intenzív, mint egy érzelem. 

A hangulat hosszabb ideig tartó szubjektív állapot, amely általában kevésbé intenzív, mint egy érzelem.  

A fenti kis okfejtésből tehát a fogalmi meghatározás arra enged következtetni, hogy a hangulatunkat befolyásoló tényezők csupán eszközök, de a saját személyes döntésünk, hogy teret engedünk-e ezeknek. 

De mire is gondolok? 

Hangulatot befolyásoló dolgoknál beszélhetünk egy gyertyáról vacsora közben, ami meghittséget és romantikus hangulatot kíván teremteni, vagy vegyük a jól ismert emojikat, amikkel a gondos odafigyeléssel lekörmölt messenger és egyéb üzeneteinket tűzdeljük tele. Ezek akár honnan is nézzük hangulatot kifejező - befolyásolni próbáló - tényezők. Ha ezeknél a példáknál maradunk, akkor tegyük fel a kérdést, hogy egy gyertyafényes vacsora valóban a gyertyától lesz romantikus és meghitt hangulatú, vagy mi magunk tesszük hozzá kiegészítésképpen? Vagy valóban azért teszünk röhögve nevetős "szmájlit" a közlendők mellé, mert valóban patakokban folynak könnyeink a röhögéstől...?

De hogyan is jön ide a zene? 

Nos, a zene a lehető legjobb eszköz arra, hogy hangulatot fejezzünk ki. Legyen az vidám, szomorú, melankolikus, pörgős, összebújós, bulizós, testemet mindenhogyan megmozgatom "a ötkerben" hangulatú. Egy szó, mint száz a zene szinte le tudja festeni a hangulatokat. Hányszor volt olyan, hogy a hangulatodnak megfelelő zenét választottad ki és hallgattad meg? Miért? Mert passzolt a hangulatodhoz. Vagy egy másik példa: hányszor volt az, hogy magad alatt voltál és olyan zenét választottál, ami kizökkent ebből az állapotból? És így el is érkeztünk ahhoz, hogy vajon a zene másítja-e meg a hangulatunkat, vagy teret adunk a zenének, hogy segítsen megváltoztatni a hangulatunkat? Végtére is a fenti példákban a saját döntésünkön alapult, hogy a hangulatunkat kifejezzük, vagy változtassuk.

Ez így talán még önmagában annyira nem is érdekes, viszont ha jobban körbenézünk a mindennapokban, akkor folyamatosan kapunk/kaphatunk olyan zenei impulzusokat, amik szinte lefestenek egy adott hangulatot. Nézzük meg pár hétköznapi példát. 

Közösségi média:

Tekergetünk fel le, mindent csak a félig olvasunk el, a legtöbb videónak csak az elejét nézzük meg, vagy beletekerünk és így tovább és így tovább. Aztán hopp! Belefutunk egy videóba, ahol meglátjuk álmaink szállodáját, hogy ott mi aztán szívesen eltöltenénk egy kis időt nagy semmittevésünkben. (Ezt most csak a példa kedvéért írom, ha valaki szívesebben megy hegyet mászni, akkor egy ilyen videós reklám aligha fogja meghatni.) De az érzékeltetés végett maradjunk a kellemes SPA szolgáltató szálloda kényeztető pezsgőfürdőjénél és legalább 15percig tartó hátmasszázsánál (kuponoknál általában ennyi jár...). Most képzeljük el, hogy egy ilyen csendesebb hangvételű szolgáltatásokat nyújtó reklám alatt megszólal az AC/DC - Highway To Hell című száma. 

A kényeztetés illúziója másodpercekben mérhető gyorsasággal foszlik szét és még aki szereti is ezt a dalt rájön, hogy valószínűleg nem ez a legmegfelelőbb dalválasztás egy ilyen szolgáltatás hirdetéséhez. 

Mi történik? Nem festi le a zene azt a hangulatot, amit közölni szeretne a illető. Akkor inkább már egy Somewhere Ower The Rainbow, vagy a klasszikus "írd be jútúbra, hogy spá zene".

Filmek:

A filmeknek alapvetően van egy képekkel, színészi játékkal, díszlettel megalkotott hangulatvilága, amit a zene csak felerősít. Egy megalapozott hangulatot sugallnak a képkockák amit a nézőknek - nekünk - a zenével és hangokkal nyomatékosítanak. Egy autós üldözés kellős közepén valószínűleg nem fogjuk hallani az Ower The Rainbow-t, de a Highway To Hell-t annál inkább. Ott is az adott jelenetekhez párosítják a hangokat/zenéket, melyek közösen alkotják meg az adott jelenet hangulatát. A legtöbb trailer általában szépen építkezik, majd sűrű hanghatások közepette egyre jobban igyekeznek fokozni a hangulatunkat, amitől a végén vagy azt mondjuk, hogy fúú ezt meg kell néznünk, vagy azt, hogy jó volt megnézni az előzetest, most már láttunk a filmet is. Ezek mind a hangulatot igyekeznek megteremteni és befolyásolni.

Étterem:

Ha egy kellemes vacsora közben hallgatnánk a Highway To Hell-t lehet, kevesebb embernek tetszene, mint többnek. Hadd jegyezzem meg, hogy én nagyon szeretem azt a dalt, de egész egyszerűen egy éttermi hangulathoz nem passzol. 

Csendes párocskák meghúzzák magukat az étterem asztalainál, szürcsölgetik a borocskájukat miközben már 45 perce várnak egy kosár kenyérre és éppen azt beszélgetik, hogy hogyan folytatják az este további részét, amikor a hangszórókból Angus Young gitárszólója türemkedik bele az arcukba....

Kocsma:

Éppen az ellenkezője. Hangos párocskák isszák a negyedik "jéger-sör" kombót, fél doboz cigin is már túlvannak, és éppen arról beszélgetnek, hogy igyanak-e még valahol másol, 

mert a 60-80 BPM-et számláló balladáktól lassan hamarabb kifekszenek, mint a "jéger-sörtől". 

Persze semmi problémám nincsen a szép melankolikus balladákkal, de legyünk őszinték nem egy kocsmába illő zene.

Látjuk tehát azt, hogy mennyire fontos az, hogy hol-mikor-milyen zene szól, de leginkább az a fontos, hogy milyen céllal. Erről is hamarosan olvashattok!